K I S S or D E A T H?

A fél ember esete

Fülszöveg

„Jobb egyedül élni e világon, mint édes kettesben a pokolban.“

A közismert lángelme, Sherlock Holmes a napokban elhunyt társát gyászolja, John Watsont, mikor beállít hozzá egy elragadó nő. A tűz azonnal felgyullad köztük és megtalálják a közös hangot. Sherlock felfogadja társának és otthont ad neki, de vajon a tényleg csak társak lesznek? Miközben Sherlock és a lány próbálja felgöngyölíteni az új bűnügyet, több minden közbejön, ami akadályozza a nyomozást. A detektív kibírja Watson elvesztését és vajon sikerül megoldaniuk A fél ember esetét?

Mint látod, kiemeltem néhány szót. A, minden, és az azt követő vessző, amit elhagytál.

Az a-t azért emeltem ki, mert felesleges. Néha én is elejtek ehhez hasonló kelletlen névelőt, amiket személy szerint sosem veszek észre, valahogy mindig beleolvad a szövegbe. Valószínűleg ez volt nálad is. Majd javítsd.

Több minden közbejön. Szerintem te magad is érzékeled, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Értelmetlen a szószerkezet. Esetleg sok minden közbejön, vagy egy másik megfogalmazás mód, ami neked eszedbe jut, és még értelmes is.

Cselekmény

Húha, nem is tudom, mit mondjak. Így, hogy még nem néztem meg a sorozatot, nemigazán tudom archoz tenni a szereplőket, sőt, magukkal a szereplőkkel sem voltam teljesen tisztában. (Mrs. Hudson és Lestrade nyomozó) Ettől függetlenül viszont egy idő után kezdett minden kitisztulni.

A történet a cselekmény szempontjából egész gördülékeny, nem találtam felesleges részeket. Az írásstílusod igazán irigylésre méltó, nagyon szép a szókincsed, a fogalmazóképességed is rendben van, a karaktereid is szépen ki vannak dolgozva eddig. Bár lehet, hogy ez csak azért volt, mert kész karaktereket használsz. Helyzetenként persze. Biztos vagyok benne, hogy vannak benne saját szereplők is. Azért az sem könnyű, ha már egy eleve meglévő, kidolgozott karaktereket használ az ember. Élesen és hitelesen átadni azt, ami egyszer már meg volt alkotva nehéz feladat, nem mindenkinek sikerült. Azt hiszem, neked igen. Tetszik a két főszereplő karaktere, kedvelhetőek, és az ember hamar beleéli magát a helyzetbe, egy szempillantás alatt bele lehet bújni a bőrükbe.

Viszont.

És most van az, hogy beszélek a hibákról.

- Rengeteg vesszőhibával találkoztam. Pontosabban a vesszők hiányával. Személy szerint nagyon allergiás vagyok a láthatatlan vesszőkre, és olyankor, amikor tömegesen hiányoznak, sikítani szoktam. Nos, itt még nem értem el ezt az állapotot, de közel álltam hozzá. A kötőszavak (de, pedig, mint, ha, ugyanis, stb) elé mindig vesszőt teszünk. Jó, vannak kivételek, ezeket hátravetett kötőszavaknak nevezzük. Ez a szövegkörnyezettől és és a megfogalmazástól függ.

- Wordban írsz, ugye? Vagy OpenOffice-ban. Csak mert észrevevődik. A párbeszédek elején kötőjelt használsz, az elválasztásnál pedig már gondolatjelet. Az utóbbi a helyes. Kötőjelet az olyan szószerkezeteknél használunk, mint pl. az egyszer-egyszer, gondolatjelet pedig a párbeszédek jelölésénél, és akkor, amikor az utána lévő narrációt írjuk.

Pl: - Hosszú nap vár ránk - sóhajt fel Mari néném.(helytelen)

     – Hosszú nap vár ránk – sóhajt fel Mari néném. (helyes)

Szerintem észrevehető a különbség.
- Elgépeléseket is észrevettem. Helyenként az helyett a-t írtál és fordítva. Ezt egy alaposabb átolvasással kiküszöbölheted.

- Itt van ez a mondat:

Sherlock végigmérte a jövevényt, hosszú kabátja eltakarta a felső öltözékét de combjának csak a negyedét fedte. Az első vessző előtt még Sherlock-ról beszélsz, a következőben viszont már a nőről. Ezt a problémát egy kettősponttal orvosolhatod.

Nem csak itt vettem észre ezt a hibát, hanem több helyen is. Nem teljesen ugyanaz a probléma a két különböző esetnél. Van a két sorral fentebbi, és még egy: a vessző előtt még egyről beszélsz, a vessző után pedig már másról, más személyről.

A novellákról
Ez a két novella volt az első slash történetem, így nem merem nagyon elbírálni, mert nem tudom, mi hiányzik, vagy mi van pluszban. Ezért inkább úgy kezelem mindkét történetet, mintha két megszokott romantikus novellát olvastam volna.
Cselekmény szempontjából igazán jól felvázoltál mindent, nem szenvedtem hiányban, s nem éreztem azt, hogy a történetnek nincs sem eleje, sem vége. Az érzelmek fokozásában is remekeltél, nagyon tetszettek a leíró részek.
Egy dolgot viszont észrevettem: sokkal élvezetesebb a történeted/novellád, ha egyes szám első személyben írsz. Sokkal jobban is megy neked, jobban átadod az érzéseket.

Mit ajánlok?
Egy előolvasót, azaz bétát. Nekem is van, sokat segít, és szerintem mindenkinek szüksége van rá. Ezen kívül nincs mit mondanom. A fogalmazásod tényleg irigylésre méltó, sok felkapottabb írópalánta nem rendelkezik olyan tudással, mint ami neked van.
Igazán tetszettek a történetek, ezért is iratkoztam fel.
Sok-sok olvasót, sikeres blogolást.