Dobozba rejtett szerelem

http://dobozbarejtettszerelem.blogspot.ro/

Fülszöveg/ A tartalomból...

Létezik szerelem első látásra? Igen, létezik......És, ha kiderül, hogy ez a szerelem már tart egy ideje? Egy délután, ami ugyanúgy indul, mint a többi. Egy délután, ami fenekestül felforgatja egy tini mindennapjait.

Felkeltettem az érdeklődésed? Tarts velem és Linettel ebben az elképesztő kalandban.

A fülszöveggel csupán annyi a bajom, hogy ez egyáltalán nem fülszöveg. Alapjában véve egy fülszöveg tényleg rövid, nagyjából 250-300 szó. Ez itt még csak ránézésre sincs meg a 250, sőt az 50 sem. Személy szerint egyáltalán nem keltette fel a figyelmemet, sőt a kiemelt hibák is csak rontanak az összhatáson.

Személy szerint utálom az ilyen bemutatkozós cuccokat. Semmi értelmük sincs, hisz a történetben úgyis mindent megtudunk a szereplőkről. Elegendő egy kép, névvel ellátva, és kész. Ez viszont nem azt jelenti, hogy neked most muszáj leszedned. Nem. Ez a te döntésed, úgy csinálod, ahogy akarod, ha neked így tetszik, tiszteletben tartom.

A történettel kapcsolatban pedig azt kell mondanom, hogy rettenetesen gyorsan történik minden. Ez az egyik probléma. Személy szerint szeretem a hosszú, andalgó leírásokat, főleg a történet elején, mert akkor jobban belelátunk a szereplők fejébe. Itt ugyan ez megvolt - nem teljesen, mert hát az is elképesztően rövid volt -, de rögtön belevágtál a lecsóba, jött Ábel, egy-kettőre lerendezték ezt a rövid beszélgetést, ami eléggé zavarosra sikeredett, aztán le is lépett a srác. Ezzel csupán az a bajom, hogy innen - a párbeszédből - rettenetesen hiányoltam a leírást és az érzelemkifejezést. Nyugodtan beékelhetsz a párbeszédek közé is olyan leírásokat, amelyekben arról magyarázol, miért olyan szép a szeme, vagy épp a kinézetéről számolsz be.
Na meg, az, hogy Linett össze van zavarodva, azt nem így kéne leírni. Attól, hogy közben találgat, és a gondolatai teljesen össze vannak keveredve, még nem így kéne Te, mint a történet írója, kifejezned magad. Ez az nem-értem-hogy-miért-ismerős-a-pali dolog nagyon is rendben van, sőt, talán, ha azonnal felismerte volna Ábelt, nem lett volna olyan érdekes a történet, ettől függetlenül viszont még mindig amondója vagyok annak, hogy ezt szebben, érthetőbben és élvezhetőbben is leírhattad volna.
A Prológus végén pedig nagyon... furcsa (?) volt az, hogy otthon, amikor az anyja beszélni kezdett erről a vacsoráról, egyből levágta, hogy mi van. Illetve nem az a furcsa, hogy rájött, hanem az, hogy ezt hangosan is kimondta, és úgy mondta ki, ahogy. Picit irreális, hisz nem is gondolkodott rajta. Vagy ha mégis, azt te nem szemléltetted velünk. Aztán a fejezet végén, amikor derengeni kezdtek az emlékek, túl gyorsan jut eszébe minden. Személy szerint én abszolút nem emlékszem, mit tettem négy-öt évesen, ő pedig egyből rájött. Picit irreális. Szerintem, ha most ezt így visszanézed, neked is feltűnik ez.
A végével, az időponttal, meg úgy az egésszel kapcsolatban azt kell mondanom, hogy nem rossz.

Elképesztő amúgy, hogy az Ábeles jeleneteknél beleremegett a gyomrom is ebbe az egészbe. Nem sokszor van ez, leginkább csak a könyveknél van meg ez az érzés, de itt megvolt, és tetszett. Az is tetszik, hogy annak ellenére, hogy viszonylag rengeteg a helyesírási hibád - amit egy béta segítségével nagyon hamar rendbe tudsz tenni -, rettenetesen élvezetes a történet. Vannak benne humoros jelenetek, a szereplőknek is megvannak azok az egyedi tulajdonságaik, amiknek köszönhetően nem sablonosak, sőt a történet is a maga műfajában egész egyedi.

Mit tanácsolok?
Egy hosszas átgondolást és átírást. A történet remek, szerintem a többi része is remek lenne, ha egy picit jobban átgondolnád a részeket, azt, hogy mi ezzel az egésszel a célod, és ha kijavítanád a helyesírási hibákat.
Ha mindezzel megvagy, remek történettel fog gazdagodni a magyar bloggervilág.

K I S S or D E A T H?

A fél ember esete

Fülszöveg

„Jobb egyedül élni e világon, mint édes kettesben a pokolban.“

A közismert lángelme, Sherlock Holmes a napokban elhunyt társát gyászolja, John Watsont, mikor beállít hozzá egy elragadó nő. A tűz azonnal felgyullad köztük és megtalálják a közös hangot. Sherlock felfogadja társának és otthont ad neki, de vajon a tényleg csak társak lesznek? Miközben Sherlock és a lány próbálja felgöngyölíteni az új bűnügyet, több minden közbejön, ami akadályozza a nyomozást. A detektív kibírja Watson elvesztését és vajon sikerül megoldaniuk A fél ember esetét?

Mint látod, kiemeltem néhány szót. A, minden, és az azt követő vessző, amit elhagytál.

Az a-t azért emeltem ki, mert felesleges. Néha én is elejtek ehhez hasonló kelletlen névelőt, amiket személy szerint sosem veszek észre, valahogy mindig beleolvad a szövegbe. Valószínűleg ez volt nálad is. Majd javítsd.

Több minden közbejön. Szerintem te magad is érzékeled, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Értelmetlen a szószerkezet. Esetleg sok minden közbejön, vagy egy másik megfogalmazás mód, ami neked eszedbe jut, és még értelmes is.

Cselekmény

Húha, nem is tudom, mit mondjak. Így, hogy még nem néztem meg a sorozatot, nemigazán tudom archoz tenni a szereplőket, sőt, magukkal a szereplőkkel sem voltam teljesen tisztában. (Mrs. Hudson és Lestrade nyomozó) Ettől függetlenül viszont egy idő után kezdett minden kitisztulni.

A történet a cselekmény szempontjából egész gördülékeny, nem találtam felesleges részeket. Az írásstílusod igazán irigylésre méltó, nagyon szép a szókincsed, a fogalmazóképességed is rendben van, a karaktereid is szépen ki vannak dolgozva eddig. Bár lehet, hogy ez csak azért volt, mert kész karaktereket használsz. Helyzetenként persze. Biztos vagyok benne, hogy vannak benne saját szereplők is. Azért az sem könnyű, ha már egy eleve meglévő, kidolgozott karaktereket használ az ember. Élesen és hitelesen átadni azt, ami egyszer már meg volt alkotva nehéz feladat, nem mindenkinek sikerült. Azt hiszem, neked igen. Tetszik a két főszereplő karaktere, kedvelhetőek, és az ember hamar beleéli magát a helyzetbe, egy szempillantás alatt bele lehet bújni a bőrükbe.

Viszont.

És most van az, hogy beszélek a hibákról.

- Rengeteg vesszőhibával találkoztam. Pontosabban a vesszők hiányával. Személy szerint nagyon allergiás vagyok a láthatatlan vesszőkre, és olyankor, amikor tömegesen hiányoznak, sikítani szoktam. Nos, itt még nem értem el ezt az állapotot, de közel álltam hozzá. A kötőszavak (de, pedig, mint, ha, ugyanis, stb) elé mindig vesszőt teszünk. Jó, vannak kivételek, ezeket hátravetett kötőszavaknak nevezzük. Ez a szövegkörnyezettől és és a megfogalmazástól függ.

- Wordban írsz, ugye? Vagy OpenOffice-ban. Csak mert észrevevődik. A párbeszédek elején kötőjelt használsz, az elválasztásnál pedig már gondolatjelet. Az utóbbi a helyes. Kötőjelet az olyan szószerkezeteknél használunk, mint pl. az egyszer-egyszer, gondolatjelet pedig a párbeszédek jelölésénél, és akkor, amikor az utána lévő narrációt írjuk.

Pl: - Hosszú nap vár ránk - sóhajt fel Mari néném.(helytelen)

     – Hosszú nap vár ránk – sóhajt fel Mari néném. (helyes)

Szerintem észrevehető a különbség.
- Elgépeléseket is észrevettem. Helyenként az helyett a-t írtál és fordítva. Ezt egy alaposabb átolvasással kiküszöbölheted.

- Itt van ez a mondat:

Sherlock végigmérte a jövevényt, hosszú kabátja eltakarta a felső öltözékét de combjának csak a negyedét fedte. Az első vessző előtt még Sherlock-ról beszélsz, a következőben viszont már a nőről. Ezt a problémát egy kettősponttal orvosolhatod.

Nem csak itt vettem észre ezt a hibát, hanem több helyen is. Nem teljesen ugyanaz a probléma a két különböző esetnél. Van a két sorral fentebbi, és még egy: a vessző előtt még egyről beszélsz, a vessző után pedig már másról, más személyről.

A novellákról
Ez a két novella volt az első slash történetem, így nem merem nagyon elbírálni, mert nem tudom, mi hiányzik, vagy mi van pluszban. Ezért inkább úgy kezelem mindkét történetet, mintha két megszokott romantikus novellát olvastam volna.
Cselekmény szempontjából igazán jól felvázoltál mindent, nem szenvedtem hiányban, s nem éreztem azt, hogy a történetnek nincs sem eleje, sem vége. Az érzelmek fokozásában is remekeltél, nagyon tetszettek a leíró részek.
Egy dolgot viszont észrevettem: sokkal élvezetesebb a történeted/novellád, ha egyes szám első személyben írsz. Sokkal jobban is megy neked, jobban átadod az érzéseket.

Mit ajánlok?
Egy előolvasót, azaz bétát. Nekem is van, sokat segít, és szerintem mindenkinek szüksége van rá. Ezen kívül nincs mit mondanom. A fogalmazásod tényleg irigylésre méltó, sok felkapottabb írópalánta nem rendelkezik olyan tudással, mint ami neked van.
Igazán tetszettek a történetek, ezért is iratkoztam fel.
Sok-sok olvasót, sikeres blogolást.

Secret Town - Titkok városa

Fülszöveg

Amerika egyik legeldugottabb részén fekvő apró kis falu. Három domb veszi körbe a kis falucskát, amit egy apró folyó kettészel. A termőföld nagyon jó minőségű, ezért növénytermesztést végeznek az itteniek, de az állattenyésztés is nagyon gyakori. Régen rengetegen laktak ebben a csöndes faluban és elkezdtek építkezni a vállalkozók. Gyárak települtek be, új általános iskolákat nyitottak és megjelentek a középiskolák is, de már épülőben volt egy egyetem is. Hamar várossá nyilvánították a helyet. Ez volt Amerika egyik legnépszerűbb városa, de egyszer történt valami. Az összes ember elmenekült a városból és kihalt az egész település. Eltelt pár év és utána egyre jobban vonzotta a csendes környék a fiatalokat és azokat, akik új életet akartak kezdeni távol a nagyvárostól. Ismét egy kertvárosi lélekszám volt a városban. Daniel nem önként került a faluba. A szülei meghaltak és kénytelen volt odaköltözni a testvéréhez. Nagyon kedveli a bátyát, de nagyon hiányoznak neki a szülei. Egy nap valami érdekesre lett figyelmes a kamasz Danny, észrevette, hogy ebben a városban mindenki titkolózik. Nincs olyan lakos, akinek ne lenne valami sötét titka. Lehet, hogy a titkok elől menekült ide mindenki? És mi lesz, ha ezeket a titkokat kideríti egy kíváncsi kisfiú?

Érdekes történet lehet, már így, a fülszöveg alapján. Nem mondd sokat, épp csak a városról esik szó, a fontosabb szereplőkről pedig nem, amit kicsit furcsálltam is, mivel az általam elolvasott történetek/könyvek fülszövegei mindig a főhős életét és életcélját vázolja fel, nem magát a helyszínt.
Ezt viszont kiegyenlíti a szereplők modulban a leírások, amelyek arra utalnak, a történet eléggé ki van dolgozva. Különleges, egyedi, furcsa és nem hétköznapi karakterekkel találtam szembe magam, amelyekből üvölt még egy kisebb, rövidebb történet. Fogalmam sincs, hogy ez hogyan is lehetséges, de ahogy elolvastam Lisbetről az információkat, megelevenedett előttem egy kép - vagy maga a történet. Remélem, ahogyan a továbbiakban a fejezeteket olvasom, ugyanilyen hatást fog gyakorolni rám minden cselekmény és szereplő.

Történetről a véleményem

Kissé furcsa a srác gondolkodásmódja. Bár nem látok bele a velem egykorú fiúk fejébe, valami azt súgja, hogy nem veszik ennyire könnyen az életet - itt most a Bruce-al való társalgásra gondolok. Igen, persze, bizonyítani akar a szüleinek, hogy ő bizony nagyfiú, és nem retten meg egy betört képű, vérző, sebesülésekkel telt - valószínűleg kigyúrt és rémisztő kinézetű - pasitól, aki ki tudja, hogy melyik maffiához tartozik. Hiába bizonyít, a szülei halottak - szóval nincs kinek -, továbbá a pasi lehet egy gyilkos is, aki az édes mosolyával nyeri el áldozatainak bizalmát.
Egyetlen egy szó/mondat a város kinézetéről, amit hiányolok, mivel a fülszövegben eléggé részletes történelmi leírást kaptunk róla.
Furcsállom azt is, hogy az egyik bekezdésben még a barátnőről úgy beszélsz, mint egy ismeretlenről - akit valószínűleg még nem látott a srác -, az azt követő párbeszédben pedig a lány úgy beszél Danny-ról, mintha évek óta ismerték volna egymást.
Rengeteg elgépelést, helyesírási hibát (heLY és nem heJ) találtam, tőmondatokban fogalmazol, és többször ismételted meg magad.
A második fejezetben kezdett minden izgalmasabbá válni. Az előző részben Abbiet elrabolják, de már meg is találják. Ismét egy titok derült fényre a sok közül, aminek Danny is a szemtanúja lesz. Az elrablóról semmit sem tudni, ami csak még inkább fokozza a hangulatot.
Kijelenthetem, hogy bármennyire is nem volt úgy részletezve, ahogy elvárom egy ilyen történettől, gyomorgörcsöt okozott a harmadik részben lévő Lisbet&Luke jelenet.
A fejezet vége - és persze minden miatt - úgy megtépném Abbiet, hogy az nem igaz. Személy szerint utálom az ilyen álszent, csaló karaktereket, akik csak elrontják a főszereplő életét.
A további fejezetekben is ugyanilyen izgalmas, döbbenetes jelenetek voltak, amik fokozták az izgalmat.

Néhány javítandó hiba:

- "(...) de csak én vagyok és a sofőr. Egyszer csak hirtelen fékez a sofőr..." - Szóismétlés. Helyettesítsd be egy másik szóval, vagy változtasd meg magát a mondatot. Pl. ... de csak én vagyok meg a sofőr, aki egy ismeretlen okból kifolyólag lefékez, aminek következtében eldől a bőröndöm. (Ez csak egy tipp, nem muszáj épp erre változtasd, csupán megjegyeztem.)

- "Végül is. igaza van" - Hiányzik a vessző. 

- A párbeszédeknél, amikor a kötőjel után szöveg következik, nem kezdjük nagybetűvel az első szót, csak akkor, ha az a mondat nem függ össze a párbeszédben elmondott mondattal. Ez esetben nálad az első párbeszédnél szükségtelen a nagybetű a kötőjel után. Ezt nem egy helyen láttam, szóval javítsd. 

- "kapcsolatban vannak, nem?" - Hiányzik a vessző.

- "A házra nagybetűkkel ki vannak írva a számok, ezért a házat is könnyen meglelem." - Ismétlés. Mondjuk úgy lenne helyes, hogy "ezért biztos, hogy könnyen meg fogom lelni."

Tippek

- Ne másoknak írj, hanem magadnak. A második fejezetnél lévő megerősített szövegedre mondom. Ha másoknak írsz, az már régen rossz. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én az írással vezetem le a felgyülemlett feszültséget. Te miért írsz? Van rá okod, máskülönben nem tennéd, nem igaz? A te történeted, a te agyad szüleménye, te irányítod a szereplőket, a cselekményt, te tudod, mi lesz az elkövetkezendőkben, egyszóval a tiéd. Ha nem tetszene maga a történet, akkor nem írnád, mert nem lenne hozzá kedved. De írod, elsősorban magadnak, mert te láthatod elsőnek, te olvashatod újra azt a munkát, amiért megdolgoztál. Nem másért írod - remélem -, hanem magadért, mert szórakoztat, lefoglal, elgondolkodtat.
- Olvass sokat. Ezzel nem csak a szókincsedet bővítheted, hanem a helyesírásod is javulni fog.
- Használj kötőszavakat. Túl sok a tőmondat, amin egy oda illő kötőszóval javítani is tudsz.
- Ezt nem muszáj megfogadnod, csak egy jó tanács. Miután befejezed a történetet, hagyd pihenni. Ülj le, gondolkozz el rajta, menj végig magadban a történet főbb cselekményein. És olvass sokat - nagyon sokat. Ha úgy érzed, fejlődtél, írd újra. Meglátod, mennyivel másabb és jobb lesz a történet.
- Figyelj oda jobban a helyesírásra és a mondatokra. Rengeteg elgépelést találtam.
- Írj hosszabb fejezeteket. Ha nem kellett volna véleményt is írnom az olvasás mellett, akkor valószínű, hogy tíz perc alatt elolvastam volna az egészet. Tűzz ki egy célt, egy minimumot, amit minden rész el kell érjen.
- Írj több leírást. Élvezetesebb lenne a történet is.

Kellemes blogolást a továbbiakban is! 

Nexur I. - Törhetetlenek

Fülszöveg

Valahol, egy másik világban, ami kísértetiesen hasonlít az 1900-as éveiben járó Földhöz, különös lények élnek az emberek mellett. A sárkányok sokáig háborítatlanul éltek a természetben, a civilizáció itt nem pont úgy alakult, mint nálunk. Az emberek még nem akarták kizsákmányolni a környezetüket, uralmuk alá hajtani az elemeket, szabályozni minden élő és élettelen erőt. Még.

Az alig húsz éves Aphra Benks, sok szerencsével ugyan, bekerül a hadsereg új hadosztályához, ahol megannyi próbatétel mellett megismerekedik egy agresszív, ismeretlen fajtájú, hatalmas sárkánnyal, Serpeidával. A rossz hírnevű nőstényről azonban hamar kiderül, hogy megannyi félreértés áldozata, Aphra pedig szinte habozás nélkül úgy dönt, hogy magához veszi a magányos és megtört lelkű sárkányt.

És hogy mi vár rá ezután? Társai nem tetszése roppant erejű, ám képzetlen pártfogoltját illetően. És Ő, aki valósággal berobban az események közepébe.

Nem keltette fel száz százalékosan a figyelmemet, bár ennek az az oka, hogy nem igazán kedvelem ezt a műfajt, értelemszerűen nem is köt le. Volt néhány mondat ugyan, ami miatt el is kellett gondolkodnom néhány dolgon. Az utolsó mondat hagyott számomra egy kevés sejtetést és reményt is. Talán, miután elolvasom a teljes történetet, meg fogom szeretni ezt a műfajt.

Visszatérve az eredeti témára - mert már ismét sikerült túlságosan is szubjektívvé tennem ezt a véleményt.

Miközben olvastam, felmerült bennem az a gondolat, hogy ez a szöveg egy kicsit tartalom/összefoglaló gyanús. Aztán, mire a végéhez értem, azonnal el is zavartam ezt a gondolatot, hiszen semmi szükség rá. Nem mondtál el sok mindent sem a történetről, sem a szereplőkről. Elegendő információt kaptam meg mindenről, és ha szeretném ezt a műfajt, akkor valószínűleg nagyobb - nem mintha eddig nem lenne - lelkesedéssel vágnék bele a történetbe.

Aprócska kis megjegyzés, amit jó, ha mihamarabb javítasz: fentebb kiemeltem egy szót - mármint a fülszövegben. Feleslegesen van egy e betű. Majd javítsd.

Első fejezet

... amit nevezhetnénk prológusnak is, ugyanis nem volt olyan hosszú, ám mégis volt cselekménye, ami meghatározza - reményeim szerint - az egész történetet. Azért mondom, hogy prológusszerű, mert - előző mondatomban is említem - meghatározza magát a történetet, hiszen ha nem vették volna fel, akkor valószínűleg történet sem lenne - báááááááááár. Na jó, az egy másik változat.

Aphra félénk lány, hiányzó önbizalommal és bátorsággal. Beszédkészsége viszont kitűnő - már ha arról beszél, amiről szeret beszélni. Megfigyelhető, hogy a rögtönzött kérdésekre tétován válaszol, ám amikor arról kell beszéljen - mondjuk beszél ő magától, nem kell vasvillával kihúzni belőle a szavakat -, amit szeret, és amit élvez is, azonnal megjön a nyelve, és mesél, mint egy kisgyermek.

Mistoak kisasszony és a nő, aki bekísérte őt a terembe, egyáltalán nem szimpatikus a számomra, s van egy olyan érzésem, hogy ez a továbbiakban is így lesz.

Ha érzékelőim nem csalnak, akkor a titokzatos harmincas férfi az a bizonyos Ő, aki fontossá fog válni Aphra-nak. Lehet, hogy csak egy hülye megérzés, de az, hogy szüksége van a lányra csak még biztosabb helyre teszi bennem ezt a megállapítást.

Néhány hibát viszont elvétettél. Volt néhány mondat, ami számomra értelmetlen volt, de azokat azért nem emelem most ki, mert megtörténhet, hogy mások számára nagyon is világos, csak nekem van ilyen sötét elmém, ami képtelen azon mondatok megértésére.

Azokat az alapvető hibákat emeltem ki, amelyek mindenki számára hibának számítanak.

férfinek - férfinak

nagydolog - nagy dolog <- ha nem a mellékhelyiségben elvégzett nagydologra gondolsz - gusztustalan téma, tudom. :D -, akkor bizony külön írjuk.

Második fejezet

A fejezet első fele egy álom, ami kissé összezavart engem, mint olvasót. Furcsa érzés volt olvasni, olyan érzést keltett, mintha tényleg egy másik világban lennék. Talán ez volt számomra az a rész, amikor tényleg belekerültem egy fantázia által teremtett világba. Különös egy érzés, és, azt hiszem, kedvelem is.

A második fele leginkább elmélkedésből állt, megfűszerezve egy kis zavartsággal és bátortalansággal. Valamely szinten együtt tudok érezni Aphraval, magam is az a típus vagyok, aki sokat készül egy adott dologra, és az utolsó tíz méterben hirtelen rám tör a pesszimizmus, és úgy érzem, egyszerűen képtelen vagyok megtenni az adott feladatot.

Személyes okok miatt az apja kissé lehúzó mondata teljesen a szívembe vájt, ezzel unszimpatikussá téve őt. Meglehet, hogy igaza volt, sőt biztos, hogy Aphra eléggé álmodozó volt ebben a részben, mégis...

Aphra tehetetlensége csak még jobban felfokozódik, főleg a végére, ezzel is szemléltetve a vizsga előtti állapot hátrányait.

Igaz, nem volt egy eseményekkel telt fejezet, sőt, ha úgy vesszük, akkor nagyon is unalmas volt, hisz lényegében semmi sem történt, mégis úgy érzem, hogy kell egy-két ehhez hasonló lezser rész, amely egy kapocs két esemény között. Olyan, mint egy pihenő két vizsga között - mert lényegében az is volt.

Néhány általam észrevett hiba:

"ahogy kezeit az ég felé emelte" - Kimaradt az az szócska.

"Apja mély levegőt vett, és kissé ingerülten meredt inkább a faasztal közepére..." - Lemaradt a toldalék, ami miatt kissé értelmetlen a mondat.

"Igen, apa" - Vesszőhiba.

Harmadik fejezet

Úgy tűnik, az utált személyek listám kezd bővülni. Elsőnek Reylik került bele, a mogorva és az undok, kötekedő viselkedése miatt, ami azonnal ki is készített. Első gondolatom az volt, hogy talán ő az az Ő, ám ami után beszólt egy kicsit - kicsit nagyon -, rögtön el is vetettem az ötletet. Túlságosan is szemétnek tartottam őt, még ha az elején - amikor végigmérte - tényleg rendes rosszfiúnak hittem, aki meglehet, hogy néha bunkó, de arany(?) szíve van. Tévedtem.

Elysia sem a kedvelt emberek közé tartozik; kicsit hasonlít Reylikhez - mármint szerintem. Ugyanaz a bunkó stílus, és a megvető tekintet. Úgy viselkednek, mintha ők jobbak lennének, pedig... nagyon nem.

A rész hosszúsága már sokkal jobban a kedvemre volt, mint az előző kettőnek. Tartalmasabb volt, érdekesebb és fokozta is az izgatottságot. Rengeteg új szereplővel gyarapodott a stáblista - legnagyobb sajnálatomra a felső kettő is erre a listára került -, és megtudtam, hogy az ismeretlen zsűritag(?) Jonathan Rephlix, aki azonnal fel is került a férjeim listája közé.

Tetszenek a hosszú leírások - ezeknek köszönhetően még jobban kiteljesedik a fejemben a történet. Csodás képet alkot, ezeknek a részeknek hála pedig csak még szebbé teszik magát Nexurt, a történetet, és ezt az egész világot. Emiatt pedig gratulálok.

Kijavítandó dolgok:

"ám de" - > ámde

"fogalmam sincs, merre kell menni" - Hiányzik a vessző.

"A többiektől valamivel alacsonyabb is volt, ráadásul véknyabb és jelentéktelenebb is" - Én ezt nem értem...

Negyedik fejezet

Ez a fejezet rettenetesen összezavart - persze jó értelemben. Főleg a vége, de az nagyon. "Ha ismernél, pontosan tudnád, hogy mik a terveim." Pöppet félreértelmezhető, de nem is ez a lényeg. Túlságosan is tele van sejtetéssel, és levegőben maradt kérdésekkel, amelyek nem hagynak nyugodni. Egyrészről várom, hogy mikor fogja beavatni azokba a bizonyos tervekbe, másrészről pedig tudni akarom, hogy mi a véleménye - az őszinte, nem semmitmondó véleménye - Aphráról, mert tuti, hogy valamit észrevett a lányban, ami nem hagyja, hogy eleressze őt. Ezért is van szüksége rá, és ezért is bánik vele olyan különösen. Ez olyan érzés, mintha már rég elolvastam volna az egészet, és várnám azt a bizonyos x. fejezetet, amelyben minden kiderül.

És ha már Jonathannál tartunk... megdöbbentett. A jelenet. A végén. Teljességgel kiakasztott.

"előzőnap''  - Valószínűleg elgépelted. Külön írjuk.

"Pár perccel kilenc után az ajtó kinyílt" - Nem kell vessző.

"... aki kíván tenni egy kört" - Szóvég lemaradt. 

Ötödik fejezet

Őszintén, talán ez volt a legjobb rész, amit eddig olvastam.Tele volt izgatottsággal, félelemmel, kihívással. Egyszerre féltem és szurkoltam Aphranak, miközben reménykedtem, hogy nem fog lebukni. A különös kapcsolata a sárkánnyal véglegesen elkezdődött, így az izgalom is magasabb fokra fog kerülni a következő fejezetekben. Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani erre Elysia, vagy épp Reylik, hisz ők a csapatok vezetői, és mégis, a leggyengébb láncszemnek sikerült megszelídíteni a legkezelhetetlenebb sárkányt. 

Nem tudom, ha észrevetted-e, de úgy írom a részekről a véleményt, hogy miután elolvasom, írom is. De itt... csak azt veszem észre, hogy már rég a hatodikat olvasom, pedig az ötödikre még véleményt sem írtam. Rettenetesen magával ragadott. 

Hatodik fejezet

Ha véletlenül, de tényleg csak véletlenül, azt mertem mondani, hogy utálom a századost, akkor hazudtam. Aphra és a sárkány, na meg, persze Jonathan után ő a legkedvencebb karakterem. Azt hittem, végleg ki fogja őt rúgatni, de amikor megváltozott a hangszíne, egyből megnyugodtam. Bár nem is vártam mást ettől a csupa szív, édes, kedves, rendes, tisztességes, jóképű - mondtam már, hogy jóképű? - embertől. Bármennyire is haragudhatott rá, biztos, hogy észrevehette a lány szemében a tűzet, amikor az istállóban voltak. 

A többi, undok karakterről pedig csak annyit, hogy ismét bővült a listám, pedig azt hittem, Elysia-nál és Reyliknél nincs szemetebb ember ebben a történetben. Tévedtem. 

Annyit még megjegyeznék, hogy néhány helyen kihagytad a vesszőt az olyan részeknél, mint pl. "Igen, uram.". Néhány helyen viszont kitetted. 

Aphra karaktere

Nemigazán észleltem nagyobb méretű fejlődést ennél a karakternél, pedig már hat fejezet meg van írva. Ugyanolyan gyenge, elesett, gyámoltalan és bátortalan, mint az elején. Mégis, ha most elképzelem magam előtt a lányt, akkor nem ugyanazt látom, mint az első részben, amikor is a váróteremben ült. Ugyanolyan tűzet vélek felfedezni a szemében, mint amikor arról beszélt, hogy a sárkányok hasonlítanak a lovakhoz. Sőt, merem állítani, hogy az a tűz sokkal erősebben és fényesebben lobog a szemében. Erről a részről viszont óriási fejlődésen ment keresztül. Lehet, hogy külsőleg nem lett olyan bátor, mint ahogyan azt elvárják tőle, de van benne valami, ami különlegessé teszi. Az, ahogyan a sárkánnyal bánt, csak még jobban meggyőzi az olvasót, és persze a századost is, hogy nem szabad a lányt eldobni, bízni kell benne, mert a későbbiekben olyat fog alkotni, ami mindenki számára tökéletes lesz. Csak hinni kell benne, és hagyni, hogy rátaláljon önmagára. 

Tetszik, hogy E/3-ban fogalmazol, rettenetesen magával ragadó a stílusod, és maga a történet felvázolása is kitűnő. Az események normális sorrendben követik egymást, nem kapkodsz, és minden a reális szinten maradt. 

Bármennyire is meglepő, ezzel a történettel megszerettetted velem ezt a műfajt, ami miatt mérhetetlenül hálás vagyok neked. Köszönöm, hogy megírtad ezt a történetet, hogy bizalmat szavaztál nekem, és hogy megírhattam ezt a kritikát. 

További sok sikert, és kívánom, hogy az álmod, miszerint egyszer kiadhatod ezt, teljesüljön. 

MEGNYITÓ!

Mindenki, aki ezt az aprócska bejegyzést olvassa, képzelje el, hogy egy új épület megnyitóján van. Ciara, mint a blog szerzője ott áll az ajtó előtt, kezében egy ollóval. Tőle jobbra egy fiatal diák áll, balra pedig a társa; ketten tartják azt a szalagot, amit át kell vágjon.
Lassan közeledik feléjük, arcán ezer wattos mosoly van, és mindenhova néz, csak nem a körülötte lévő emberekre.
  - Átadom ezt a blogot azoknak az embereknek, akiknek szükségük van egy igazán őszinte, kisegítő és nem álomromboló véleményre!
Ezután Ciara munkához lát, és nekiveselkedik az olvasásnak és a véleményezésnek. Lehet, hogy lesz olyan rész, ahol még ő is megakad, ahol tanácstalan lesz, és segítségért fog fordulni. Viszont nem fogja feladni. Igyekezik segíteni az embereknek, és megpróbál mindent beleadni, és átadni azt a keveset is, amit tud.