 |
| http://dobozbarejtettszerelem.blogspot.ro/ |
Fülszöveg/ A tartalomból...
Létezik szerelem első látásra? Igen, létezik......És, ha kiderül, hogy ez a szerelem már tart egy ideje? Egy délután, ami ugyanúgy indul, mint a többi. Egy délután, ami fenekestül felforgatja egy tini mindennapjait.
Felkeltettem az érdeklődésed? Tarts velem és Linettel ebben az elképesztő kalandban.
A fülszöveggel csupán annyi a bajom, hogy ez egyáltalán nem fülszöveg. Alapjában véve egy fülszöveg tényleg rövid, nagyjából 250-300 szó. Ez itt még csak ránézésre sincs meg a 250, sőt az 50 sem. Személy szerint egyáltalán nem keltette fel a figyelmemet, sőt a kiemelt hibák is csak rontanak az összhatáson.
Személy szerint utálom az ilyen bemutatkozós cuccokat. Semmi értelmük sincs, hisz a történetben úgyis mindent megtudunk a szereplőkről. Elegendő egy kép, névvel ellátva, és kész. Ez viszont nem azt jelenti, hogy neked most muszáj leszedned. Nem. Ez a te döntésed, úgy csinálod, ahogy akarod, ha neked így tetszik, tiszteletben tartom.
A történettel kapcsolatban pedig azt kell mondanom, hogy rettenetesen gyorsan történik minden. Ez az egyik probléma. Személy szerint szeretem a hosszú, andalgó leírásokat, főleg a történet elején, mert akkor jobban belelátunk a szereplők fejébe. Itt ugyan ez megvolt - nem teljesen, mert hát az is elképesztően rövid volt -, de rögtön belevágtál a lecsóba, jött Ábel, egy-kettőre lerendezték ezt a rövid beszélgetést, ami eléggé zavarosra sikeredett, aztán le is lépett a srác. Ezzel csupán az a bajom, hogy innen - a párbeszédből - rettenetesen hiányoltam a leírást és az érzelemkifejezést. Nyugodtan beékelhetsz a párbeszédek közé is olyan leírásokat, amelyekben arról magyarázol, miért olyan szép a szeme, vagy épp a kinézetéről számolsz be.
Na meg, az, hogy Linett össze van zavarodva, azt nem így kéne leírni. Attól, hogy közben találgat, és a gondolatai teljesen össze vannak keveredve, még nem így kéne Te, mint a történet írója, kifejezned magad. Ez az nem-értem-hogy-miért-ismerős-a-pali dolog nagyon is rendben van, sőt, talán, ha azonnal felismerte volna Ábelt, nem lett volna olyan érdekes a történet, ettől függetlenül viszont még mindig amondója vagyok annak, hogy ezt szebben, érthetőbben és élvezhetőbben is leírhattad volna.
A Prológus végén pedig nagyon... furcsa (?) volt az, hogy otthon, amikor az anyja beszélni kezdett erről a vacsoráról, egyből levágta, hogy mi van. Illetve nem az a furcsa, hogy rájött, hanem az, hogy ezt hangosan is kimondta, és úgy mondta ki, ahogy. Picit irreális, hisz nem is gondolkodott rajta. Vagy ha mégis, azt te nem szemléltetted velünk. Aztán a fejezet végén, amikor derengeni kezdtek az emlékek, túl gyorsan jut eszébe minden.
A végével, az időponttal, meg úgy az egésszel kapcsolatban azt kell mondanom, hogy nem rossz.
Elképesztő amúgy, hogy az Ábeles jeleneteknél beleremegett a gyomrom is ebbe az egészbe. Nem sokszor van ez, leginkább csak a könyveknél van meg ez az érzés, de itt megvolt, és tetszett. Az is tetszik, hogy annak ellenére, hogy viszonylag rengeteg a helyesírási hibád - amit egy béta segítségével nagyon hamar rendbe tudsz tenni -, rettenetesen élvezetes a történet. Vannak benne humoros jelenetek, a szereplőknek is megvannak azok az egyedi tulajdonságaik, amiknek köszönhetően nem sablonosak, sőt a történet is a maga műfajában egész egyedi.
Mit tanácsolok?
Egy hosszas átgondolást és átírást. A történet remek, szerintem a többi része is remek lenne, ha egy picit jobban átgondolnád a részeket, azt, hogy mi ezzel az egésszel a célod, és ha kijavítanád a helyesírási hibákat.
Ha mindezzel megvagy, remek történettel fog gazdagodni a magyar bloggervilág.
